A legkorábbi kedvenc előadóm az Animal Cannibals volt, azonban az underground magyar hip-hop engem a mai napig nem izgat. Ezért hát valami igazán nagyot és különlegeset kell domborítani ezen a színtéren ahhoz, hogy fölfigyeljek rá.
Ezt teszik Akkezdet Phiai. Én a szépirodalommal nem a magvas gondolatok, a világmegváltó fejtegetések, a hipokrita társadalomkritika és egyéb lilaságok indíttatására álltam neki foglalkozni. Ami engem célorientált olvasásra és írásra sarkallt, az a nyelv, a nyelvi bravúr, a nyelvesztétika játékos területe.
Utóbbit, az alakzatok és képek sportját űzi Akkezdet, amely hézagos munkásságában a szöveg az első, csupán az után következik a zeneiség. Ez magában foglalja minden erényét és bűnét.
A Kottazűr két CD-s, és micsoda szerencse, hogy véletlenül a másodikat hallottam először, ugyanis az mélyebb – és értékesebb. Sikerül jócskán eltávolodnia a "zöld" és a "spuri-eki-trinyó trió" témakörétől, így elejétől a végéig költőibb és magasztosabb, mint az igen régi Akkezdet album.
A megklipesített Zenebuddhizmus tökéletes esszenciája az új anyagnak. A szöveg a maga hazai és világirodalmi utalásaival, szóferdítéseivel, szinte kibogozhatatlan összefüggéseivel önmagáért, pontosabban Akkezdetért beszél. Találkozni kritikával, amely, mint Ady Endre Új Versek kötetét, érthetetlenséggel vádolja őket, ám én az egyértelműség hiányát nem tartom tragédiának. Ahogy az imént említettem, itt a nyelvezeté a dominancia, ebből kifolyólag nem elegendő hallgatni a rapet, az elsajátításhoz szükségeltetik a vizuális követés, de szerintem nem baj, ha komplex a textus és van mit fölfedezni benne.
Egy zenei nagylemezen sosem nézem jó szemmel az unmuzikális skiteket, csakhogy Akkezdet még ezeket is érdekessé tudja varázsolni. Elismerésre méltó, hogy nem műmájer fegyverdörrenéseket meg maffiafilm-bejátszásokat szúrnak közbe. Hanem stílszerűen nyelvészetet és lírát. A skitek bosszúja a Vers mindegy kinek remekbeszabott folytatása, A skit érdekel költeménye pedig kifejezetten szép.
Nem fogok hozzá a dalszövegek mélyreható elemezgetéséhez, viszont bizonyos fordulatokon kirívóan szórakozom. Hála Istennek, megmaradt a szerethető Akkezdet-önfényezés, főleg a vagányabb, kevésbé magasirodalmias első CD-n (pl. 30-Semmi).
"Ó, Jézus, a Názáreti,
mikor veszek végre én is Maseratit?"
Saïd fennhéjaz: "már a nagyanyám is rappel". A saját maguktól való idézgetés, az a csomó önallúzió mondjuk nem biztos, hogy elegáns, ráadásul azt a benyomást keltheti, hogy nem mindig tudnak újat kitalálni. Igaz, a Sprint ötletes betétjét érdemes volt kiollózni a Vegyél visszából.
Persze azért a duó piás-drogos érdeklődése sem lankadt le teljesen.
"Azt hittem, hogy whiskey-cola
az ablaktisztítóra."
Újonc és Saïd azok közé tartoznak, akiknek olykor még a legalantasabb mocskolódás is jól tud állni, noha a debütalbumon megesett, hogy túlontúl közönségesnek találtam az előadást. A Kottazűrből csak egy ilyenre emlékszem, és akkor sem ők produkálják. Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, nekem az Akkezdetről nem hiányoztak a vendégszereplők.
A Kottazűr nagyságrendekkel művészibb második CD-jének jellemző üzenete a tolerancia, az egyenlőség, a spirituális összetartozás ("egy cipőben evezünk"). A cél a különböző körök összehangolása.
"A Kosztolányi nem egy Mos Def, nemhogy Jay-Z,
de mindegyik ott lehet a slam poetryn."
Elvüket szolipszizmussal támasztják alá a Kottazűr legkiválóbb darabjában, a melankolikus és elégikus Hisz sztoriban: "nincs fizika, nincs idő, igazából nincs semmi sem". Bírálatot és gúnyt kapnak az emberek útkereséséből hasznot húzó szervezetek ("van fogalmad arról, hogy a Hit Gyülekezet mekkora biznisz?"), de a netfüggő fiatalok is.
Amit az Akkezdet gyengéjének tartottam, az a Kottazűr esetében is érvényes. Rengeteget levon Akkezdet Phiai minőségéből a kifinomulatlan dallamalkotás. Az alapok rendben vannak, a versék nagyrésze szintúgy, ugyanakkor alig-alig akad fogós refrén. Nyilván nem várok áriázást vagy Eminem-szintű refréneket, mégis ha a melódiát is annyi műgonddal kreálnák meg, mint a szöveget, akkor az egész életmű sokkal élvezetesebb és befogadhatóbb volna.
Az Akkezdet albumon előfordultak olyan refrének, amelyek megállták a helyüket (2 fél, Tartsdmegatávot), egyúttal erőtlen megoldások is. Ugyanez mondható el a Kottazűrről.
Az Egy ház ilyen szempontból is kitűnő, a Gondolj már végig refrénje lehetne egy unalmasabb Bëlga-nótáé, a Let's bagó pedig már kínosan primitív, ahogyan a Nekemtene meg számos más track muzikalitása. A Rámnémetnemlel visszatérő sorait mindössze tükörszerkezetük menti meg a siralmas infantilizmustól. Véleményem szerint megérné az énekdallamokat csiszolni, tekintve, hogy ezáltal szélesebb közönséget is megszólíthatnának ezzel a fajta hip-hoppal.
A duplalemez csúcspontjai: a címadó, alapra és refrénre egyaránt ütős, zongorás Kottazűr, ez tényleg egy tetőtől talpig frankó dobás, ezen kívül a mesteri szövegezésű Zenebuddhizmus, az elmélkedős és esztétikus Egy ház, a szellemidéző Nyugat 100, illetve a monotematikus, egységes konstrukciójú és brilliáns verselésű Hisz sztori a legfenomenálisabb szerzemény.
Külön dicséret jár a sajátos lemeznévért, hiszen elég a "kottazűr" szóösszetételre rákeresni.
Az Akkezdet-rap nyelvezete "hatcsillagos", dallamvilága ellenben hagy kívánnivalót maga után. Remélem, hogy ezen a téren is fejlődnek, és akkor a magyar hip-hop abszolút húzóerejévé válhatnak.
Utolsó kommentek